A norvégok nagyon szeretik a kávét. A fejenkénti átlagos kávéfogyasztást nézve Norvégia évek óta benne van a világ top 3 országában. Végülis érthető: egy hideg, sötét téli napon jó ha van valami meleg lötty ami melegíti a kezünket. Mondjuk erre a tea is jó lenne, de valamiért itt a tea kevésbé menő mint a kávé. Hosszú fekete kávét isznak, leginkább cukor és tej nélkül, napi átlagban 2-3-szor egy bögrényit, de az sem szokatlan egy stresszesebb napon ha több mint egy liter kávé is lecsúszik.
És nem csak a mennyiség, a minőség is fontos. Baristának lenni menő, több barista-versenyt is rendeznek évente, és a díjnyertes baristák büszkén rakják ki a kávézók polcaira a serlegeket.
Itt sztár lehet valakiből aki igazán jó kávét készít, vagyis:
- jó kávét szerez be, jó ültetvényről, jó időben (igen, az évjárat is számít) - pont jól pörköli meg (nem túlságosan, mert a norvégok nem szeretik az "odaégetett", olaszos pörkölést) - tökéletesen megfelelő méretű darabkákra őrli (a majdani elkészítési mód függvényében), lehetőleg közvetlenül az elkészítés előtt - és ügyesen csöpögteti át a celsius-fok pontosággal mért, ideális hőmérsékletű (nem 100 C, kevesebb!) kristálytiszta vízzel.
Kb ennyi az egész :)
Az első kifejezetten kávéra specializálódott "kávé-bár" 1994-ben nyílt meg Oslo főpályaudvarán. Most, 2018-ban már hat darab ilyen bár van csak a főpályaudvaron(!), a városban pedig rengeteg. Szinte minden sarkon van valami kávézóféle, és mindig tele vannak. Van pár nagyobb lánc is, de sok a kicsi, "egyboltos" kávézó is. Kicsit olyan itt most a kávé, mint Magyarországon a kézműves sör: tombol a mikro-műhelyek/főzdék és kísérletezések kora.
Pár kis kávéműhely odáig is elment, hogy kávéültetvényt illetve földet vegyen magának mondjuk Kolumbiában vagy Peruban. Aminek megvan az a mellékhatása, hogy közvetlenül szembesülnek - és szembesítik alkalmanként a privilegizált fogyasztóikat - az ottani helyzettel. Például hogy a klímaváltozás nem teszi könnyebbé a kávétermesztők életét, sőt. És hogy a kávécserjék egyre gyakrabban betegszenek meg, mert nincsenek hozzászokva a megváltozott körülményekhez. És mivel a kávé nagyon-nagyon fontos az itteni élet zavartalan működtetéséhez, szerintem sokakra lehet a kávén keresztül hatni: motiválni őket a szelektív szemétgyűjtésre, hogy ne pazaroljanak az étellel, utazással, stb.
Aztán persze sokan otthon főzik maguknak a fekete levest. Ők aztán az irodában hosszasan tudnak értekezni arról, hogy a legutóbbi kísérlet hogy sikerült, és vajon mitől lett pont olyan - szuperjó vagy épp csak közepes - a legutóbbi főzet. Természetesen az internet is tele van tippekkel és trükkökkel.
Szerintem az egyik "trükk" az, hogy itt nagyon jó, tiszta, lágy a víz ami folyik a csapból. Nem isznak az emberek palackos ásványvizet, mert nem kell: a csapvíz olcsóbb és ugyanolyan jó.
Nekem először furcsa volt az alig-pörkölt kávé, aminek néha inkább savanykás mint keserű az íze, de végül persze mi is jól rászoktunk az itteni kávéra :) Reggelente itthon főzünk magunknak, napközben pedig az irodában szürcsölgetjük feketén. Jó kávézást nektek is!
Források:
https://www.worldatlas.com/articles/top-10-coffee-consuming-nations.html
https://devoncaira.files.wordpress.com/2015/03/diff-types-coffee.jpg
https://www.timwendelboe.no/Learn/legend-of-the-Scandinavian-coffee-world-tim-wendelboe-coffee-can-not-be-drunk/
Oslo S magasin, 2017 augusztus
