Nemrég koncerten jártunk, egy számi énekesnő koncertjén aki valamennyire nálunk is ismert, Mari Boine-nek hívják és a világzenei irányzatba szokták sorolni. Ennek kapcsán gondoltam, hogy kicsit utánanézek a számi helyzetnek, itt Norvégiában, és persze beszámolok a koncertről is.
A Konsert Hus-ben volt az előadás, ami kb. olyan mint a Művészetek Palotája Budapesten. Az estéről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, egyszerűen tökéletes volt: fantasztikus hangzás, jó hangulat és jó zene. És annak ellenére mondom ezt, hogy a repertoárból összesen két-három számot ismertem.
Koncertre különböző okok miatt szoktam járni, melyek közül a leggyakoribb a társaság, vagy esetleg mert nagyon szeretek egy előadót és szeretném megnézni élőben is, de a legritkább esetben várok (és kapok) minőségi zenét - legfeljebb komolyzenei előadáson. Ezen a koncerten viszont olyan élményben volt részem, hogy a jövőben felveszem a listámra a minőségi zenehallgatást is, mint amiért érdemes koncertre menni. Ugyanis itt minden hangszert tökéletesen lehetett hallani, egyik sem volt túl hangos vagy halk, összhangban voltak egymással a zenészek, nem nyomták el az éneket stb. az egész egyszerűen tökéletesen szólt. Az áthangszerelt számok is sokkal jobban szóltak az eredetinél, pedig ilyet még tényleg nem tapasztaltam. Egészen más érzés volt így koncertet hallgatni, egyértelműen ez volt életem legjobb koncertélménye. Én nem tudom hogy a tökéletes hangzás a technikai eszközöknek köszönhető vagy az akusztikának, vagy a technikai szakembereknek, vagy a zenekarnak - bár leginkább azt gondolom hogy ezek mindegyikének és lehetnek még egyéb tényezők is -, de tény hogy itt valamit nagyon eltaláltak szakemberek, és ezzel felejthetetlen élményben részesítettek bennünket.
A magyar közönségről nagyon pozitívan szoktak nyilatkozni a külföldi előadók, merthogy szeretünk tapsolni, de az az igazság, hogy a norvégok is lelkesek voltak, a koncert végén állva, vastapssal hívták vissza a zenekart. No, jó azt nem tudjuk hogy ez állandó szokás e, mert ezt megelőzően csak egy koncerten voltunk Norvégiában, ahol egyébként szintén állva tapsolt a közönség, de - Harcsa Veronika koncert lévén - úgy gondoltuk, hogy a nagy lelkesedés nemzeti indíttatásból fakadt, lévén hogy a közönség nagy része magyar volt. Persze a Mari Boine iránti hév is gyökerezhet hasonló érzésekben hiszen mégiscsak egy kis nemzet világhírű előadójáról van szó - ha nem is annyira híres mint az A-HA volt a 80'-as években.
Mari Boine nem csak énekes- és előadóművészként került be a norvég köztudatba, hanem a rasszizmus elleni harc egyik szimbolikus alakja lett. Fiatal korától küzdött a számikat érő diszkrimináció ellen, és nem csak a megbélyegző, egyértelműen negatív üzenetekkel ment szembe mint pl. azon régi közkeletű vélekedéssel miszerint a számik éneke "az ördög műve" ("the devil's work"), hanem a hatalom által pozitívnak/semlegesnek/romantikusnak szánt üzenetekkel is mint pl. a tipikus számi asszony öltözete jellegű képaláfestésekkel. Az 1994-es Lillehammeri Téli Olimpia megnyitóján például azért nem lépett fel, mert a meghívást úgy értelmezte, hogy kisebbségi előadóként kapja és nem előadóként.
A számik már említett, ördögtől való éneklési stílusuk a sámánista múltban gyökerezik és sajátos hangképzés szükségeltetik hozzá. A végeredmény pedig nem szavakból, hanem hangokból/hangfolyamokból álló dalolás, melyet az előadó szabadon variálhat de akár saját szavakat is formázhat miközben elmesél egy történetet, amit persze inkább érezni lehet mintsem intellektuálisan értelmezni. Ezt az éneklési stílust joik/yoik-nak hívják.
Magyarországon túl sokat nem hallani a számikról, erről a 100 ezer főnél is kisebb népcsoportról, de talán ha azt mondom hogy lappok, többen a fejükhöz kapnak, hogy hát persze a lappok és Lappföld... csakhogy a lapp megnevezést ők sértőnek tartják, a PC kifejezés a számi (sami, saami).
A számiknak nincs saját országuk és nem is volt soha, de van egy jól behatárolható terület ahol hagyományosan élnek: Norvégia, Svédország, Finnország északi része illetve Oroszország nyugati csücske ahogy a mellékelt térképen látszik. Gyakorlatilag egy Svédországnyi területről van szó, ahol a legutóbbi időkig vándorló életmódot folytattak, sőt egyesek a mai napig is az ősök nyomdokában haladva nomád módon sátorban élnek, és csak pár hónapot töltenek egy adott helyen. A vándorlás Norvégia, Svédország és Finnország között nem okoz problémát, de az orosz földön élő nagybácsi meglátogatása már problémába ütközik, főleg ha a nagybácsi viszonozná is a látogatást.
Mind a négy ország próbálta asszimilálni ezt a kis népcsoportot felhasználva az elnyomó hatalmak szokásos eszközeit mint pl. a saját nyelv használatának tiltása, a többségi lakosok betelepítése a területre, alkoholfogyasztás elterjesztése stb. A számik beolvasztása valószínűleg sikerült is volna ha a 20. sz. közepétől nem változik meg a politikai hozzáállás és nem kezdik el felülről támogatni őket. A század elejéig a számi nyelv nem is létezett írott formában és csak valamikor az 50'-es években született megállapodás a népcsoporton belül, hogy a kb. 15 használt dialektus közül melyik kettő legyen a hivatalos nyelv. Ezek a dialektusok egyébként jelentősen eltérhetnek egymástól, olyannyira hogy nem is feltétlenül értik egymást a különböző nyelvjárást beszélők, és így bizony könnyen előfordulhat hogy egy Finnországban élő száminak már nincs közös nyelve az Oroszországban élő rokonával.
A számi nyelv egyébként a finnugor nyelvcsalád egyik mellékágából ered, ami vicces módon azt eredményezi, hogy közelebb áll a magyar nyelvhez mint a skandináv nyelvekhez. Erre a hasonlóságra már a 19. sz-ban felfigyeltek és vizsgálták is a két nyelvet szakemberek (azt nem tudom, hogy a számi dialektusok közül melyiket). Persze ez a hasonlóság nem azt jelenti, hogy lennének közös szavaink, inkább csak annyit hogy a két nyelv szerkezetében vannak hasonlóságok. Egyébként hallgatva a számi nyelvet egyértelműen a finnhez hasonlít, amiből - rokonság ide vagy oda - szintén nem értünk egy kukkot sem.
Norvégiában, ahol a legtöbb számi ember él (kb. 50 ezer), van saját rádió -és tévé csatornájuk, valamint saját újságjuk, és a számi az ország egyik hivatalos nyelve. Ezen felül kizárólagos joguk van a rénszarvastenyésztésre. Persze ezek a változások nem egyik napról a másikra történtek, és hiába kezdték el támogatni a számi kultúrát a II. Vh. után, évtizedekig tartott amíg a fejekben is változás történt. A norvég átlagember még a 70'-es években is megvetően és lenézően gondolt a számikra, erről az ördögtől való népre, miközben a többségük valószínűleg soha nem találkozott egyetlen számival sem.
Ha vkit bővebben érdekel a sami kultúra íme néhány forrás:
A The kautokeino Rebellion c. norvég filmből átfogó ismereteket kaphatunk a sami mindennapokról és a norvég elnyomásról. Magyarul nem biztos hogy elérhető.
Yoik és népviselet:
(https://www.youtube.com/watch?v=-qA7GDkKZJk&list=PLYjs7D_Et40S6JkpgGU21h3Vc4VnAruxJ)
https://www.youtube.com/watch?v=B2WpJHzbbpc
Felhasznált irodalom:
http://flachbarth.blogspot.no/2012/02/szami-lapp-nepcsoport-autonomiaja.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1mik
https://alchetron.com/Mari-Boine-185098-W
http://www.lydogbilde.no/nyheter/musikk/intervju-med-mari-boine
Fotók forrása:
https://www.google.no/search?q=sami+map&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwickviMqcDWAhXGd5oKHVZ1DEoQ_AUICigB&biw=1440&bih=794#imgrc=R97G3K-N4h7NkM:
https://en.wikipedia.org/wiki/Sami_people
https://www.fjordtravel.no/tour-cruise-norway/lapland-hurtigruten-land-excursion/
https://alchetron.com/Mari-Boine-185098-W
https://www.amazon.com/Hand-Night-MARI-BOINE/dp/B000FMQTO4
