Ez az abszolút kedvenc helyünk Oslóban, vagy mellette - igazából nem tudom, hogy közigazgatásilag hova tartozik, és igazából nem is egy konkrét helyről van szó, hanem egy partszakaszról. Az Oslófjord keleti partja, a városközpontból indulva déli irányba. Kitoljuk a bringákat otthon a kapun és 10 perc múlva már a part melletti bringaúton tekerünk, ahol strand strandot követ, kicsi, nagy, ugrótoronnyal vagy anélkül, gyerekbarát öböl, vagy sziklákkal övezett part, van választék bőven, így mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt.
Először Mathias - a lakástulajdonosunk - említette, hogy tőlünk délre a part tele van strandokkal, ezt amolyan fényező információnak szánta, bizonyítékául annak, hogy milyen jó az elhelyezkedése a lakásnak. Magunkban csak röhögtünk... persze Norvégia és a strandvilág... ha-ha. Jó darabig nem is indultunk déli irányba, inkább az Osló környéki hegyeket kezdtük el feltérképezni a várostól északra. Aztán egy kora júniusi napon gondoltunk egyet és elindultunk mégis ebbe az irányba, hátha lapul némi érdekesség a térképen unalmasnak tűnő 200-300 méteres dombocskák és az Oslófjord között.
A bicikliút először a forgalmas E18-as autóúttal halad párhuzamosan, de 8-10 km után elválnak egymástól és az autóút halad a nagyobb települések irányába egy kisebb forgalmú út pedig szlalomozgat közvetlenül a part mellett, ill. felett. Ez nem egy elkülönített bicikliút, de biztonsággal lehet rajta tekerni, jelentősebb autóforgalom csak a hétvégi strandolási csúcsidőszakban szokott lenni, aminek feltétele, hogy ne essen az eső és a hőmérséklet elérje a kánikulának számító 25 fokot. Ez a két feltétel együttesen eddig egyszer teljesült ezen a nyáron, de akkor is simán tudtunk tekerni az úton, az autósok nagyon figyelmesek, és akár több száz métert is jönnek utánunk lassan és kivárják azt a szakaszt ahol már biztonsággal tudnak előzni.
Itt is strand strandot követ, míg el nem érjük a part és talán egész Osló környéke legnagyobb és legismertebb fürdőző helyét az Ingierstrandot, ahol a fényképen is látható háromemeletes ugrótorony áll. És tényleg vannak olyanok akik leugranak a tetejéről, de azért nagy sorbanállás nem szokott lenni a legfelső szinten. Az ugrótorony mellett van egy kis kacsaúsztató öböl azoknak akik nem az extrém élményeket keresik, csak szeretnének megmártózni a max. 18 fokos vízben. Ez az öböl kicsit Balatonos élmény, gyerekek szaladgálnak a vízben, fröcskölik egymást, labdáznak, a szülők úszni tanítják a gyereket, néhányan beljebb úsznak, sokan napoznak, jégkrémet nyalogatnak, grilleznek, olyan igazi strandhangulat. Egy július végi kánikulai vasárnapon mi is megmártóztunk a jéghideg vízben, ami egyébként már nem volt olyan zsibbasztó mint egy hónappal korábban amikor belelógattuk az egyik lábunkat, de azért nekünk kényelmesebb volt pár perc múlva elhagyni a vizet, és inkább belevetettük magunkat az erdőbe és kirándultunk egyet. A fürdőhelyek egyébként ingyenesek és infrastrukturálisan közepesen felszereltek, ami azt jelenti, hogy a nagyobbakban van büfé, wc van szinte mindenhol, öltöző viszont nincs.
Egyébként mi véletlenül sem a strandok miatt szeretjük ezt a részt, hanem az egész partszakasz hangulata miatt. Az egyik oldalon alattunk 50 méterre az Oslófjord, a másik oldalon erdő, a keskeny betonút pedig kanyarogva követi a meredély szélét. Az erdő tele van kirándulóutakkal, így bárhol megállhatunk, lezárjuk a bringákat (vagy visszük magunkkal) és gyalogolunk az erdőben. Az Ingierstrand után már teljesen kihalt az út, csak néhány horgász jár arra, meg az a pár ember akinek arrafelé van nyaralója, vagy lakóháza Svartskogban vagyis Fekete-erdőben. Télen még nem jártunk arra, de el tudom képzelni, hogy a hó akár napokra is elzárja az ott lakókat a külvilág elől.
Itt született Norvégia egyik legismertebb expedíciós kutatója, Roald Amundsen, akinek szülőháza előzetes egyeztetéssel látogatható. Az ő nevéhez kötődik az az expedíció ami először jutott el a Déli-sarkra (1911), valamint az ő csapata volt az első aki sikeresen átkelt az Északnyugati-átjárón (1903-1906). [forrás: wikipedia] Lent a parton található is egy hatalmas szobor a nagy utazóról. Olvastam több utazásáról is a világjáró sorozatban, így nekem különösen nagy élmény volt látni hogy honnan indult. Igazából az első gondolatom az volt amikor megláttam a táblát ami a házához irányítja az érdeklődőket, hogy egy ilyen elzárt helyen születve nem meglepő, hogy a világ felfedezését tűzte ki magának célként, mert ezen a minitelepülésen (ami gondolom 130 éve még kisebb, és még elzártabb volt) csak két dolgot láthat az ember: erdő, víz. Ja, meg szikla. Nem mondom, hogy unalmas, de ha elképzelek itt egy telet...
Amundsen házát elhagyva következik egy autóforgalom elől sorompóval elzárt út, mely az erdőn át vezet. Ide már csak az a kb. öt ember hajthat be, akinek itt van háza a parton, meg persze a bringások és gyalogosok. Itt találtunk egy kis szikalcsoportot a vízparton amin részemről akármeddig el tudnék üldögélni, miközben nézem a vizet, a hullámokat, és a madarakat. Talán azért is tetszik annyira, mert olyan mint a Dunakanyar Nagymaros fölött, csak a Fellegvár hiányzik a látképből. Itt egyébként vége is az autóval járható résznek, magát az utat néhány hétvégi ház és egy gyümölcsös(!!) zárja le, és csak túraúton lehet folytatni a környék felfedezését. Ezt persze mi meg is tettük vállunkon a bringákkal.
Egyébként ha valakinek olyan szerencséje van, hogy éppen azon a néhány napon tartózkodik Oslóban, amikor lehet strandolni, akkor nem muszáj ilyen messzire eljönnie a várostól, mivel a központban, illetve attól 10-15 perces sétára már találhatók stégek vagy partszakaszok, ahol rengetegen napoznak, és néhányan fürdenek is. És persze a környező szigeteken is van lehetőség egy kis hűsölésre.
