Strandvonal
- Aug 22, 2017
- 4 min read
Ez az abszolút kedvenc helyünk Oslóban, vagy mellette - igazából nem tudom, hogy közigazgatásilag hova tartozik, és igazából nem is egy konkrét helyről van szó, hanem egy partszakaszról. Az Oslófjord keleti partja, a városközpontból indulva déli irányba. Kitoljuk a bringákat otthon a kapun és 10 perc múlva már a part melletti bringaúton tekerünk, ahol strand strandot követ, kicsi, nagy, ugrótoronnyal vagy anélkül, gyerekbarát öböl, vagy sziklákkal övezett part, van választék bőven, így mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt.
Először Mathias - a lakástulajdonosunk - említette, hogy tőlünk délre a part tele van strandokkal, ezt amolyan fényező információnak szánta, bizonyítékául annak, hogy milyen jó az elhelyezkedése a lakásnak. Magunkban csak röhögtünk... persze Norvégia és a strandvilág... ha-ha. Jó darabig nem is indultunk déli irányba, inkább az Osló környéki hegyeket kezdtük el feltérképezni a várostól északra. Aztán egy kora júniusi napon gondoltunk egyet és elindultunk mégis ebbe az irányba, hátha lapul némi érdekesség a térképen unalmasnak tűnő 200-300 méteres dombocskák és az Oslófjord között.
IMG_0814.ph IMG_0821.ph IMG_0812.ph
A bicikliút először a forgalmas E18-as autóúttal halad párhuzamosan, de 8-10 km után elválnak egymástól és az autóút halad a nagyobb települések irányába egy kisebb forgalmú út pedig szlalomozgat közvetlenül a part mellett, ill. felett. Ez nem egy elkülönített bicikliút, de biztonsággal lehet rajta tekerni, jelentősebb autóforgalom csak a hétvégi strandolási csúcsidőszakban szokott lenni, aminek feltétele, hogy ne essen az eső és a hőmérséklet elérje a kánikulának számító 25 fokot. Ez a két feltétel együttesen eddig egyszer teljesült ezen a nyáron, de akkor is simán tudtunk tekerni az úton, az autósok nagyon figyelmesek, és akár több száz métert is jönnek utánunk lassan és kivárják azt a szakaszt ahol már biztonsággal tudnak előzni.
Itt is strand strandot követ, míg el nem érjük a part és talán egész Osló környéke legnagyobb és legismertebb fürdőző helyét az Ingierstrandot, ahol a fényképen is látható háromemeletes ugrótorony áll. És tényleg vannak olyanok akik leugranak a tetejéről, de azért nagy sorbanállás nem szokott lenni a legfelső szinten. Az ugrótorony mellett van egy kis kacsaúsztató öböl azoknak akik nem az extrém élményeket keresik, csak szeretnének megmártózni a max. 18 fokos vízben. Ez az öböl kicsit Balatonos élmény, gyerekek szaladgálnak a vízben, fröcskölik egymást, labdáznak, a szülők úszni tanítják a gyereket, néhányan beljebb úsznak, sokan napoznak, jégkrémet nyalogatnak, grilleznek, olyan igazi strandhangulat. Egy július végi kánikulai vasárnapon mi is megmártóztunk a jéghideg vízben, ami egyébként már nem volt olyan zsibbasztó mint egy hónappal korábban amikor belelógattuk az egyik lábunkat, de azért nekünk kényelmesebb volt pár perc múlva elhagyni a vizet, és inkább belevetettük magunkat az erdőbe és kirándultunk egyet. A fürdőhelyek egyébként ingyenesek és infrastrukturálisan közepesen felszereltek, ami azt jelenti, hogy a nagyobbakban van büfé, wc van szinte mindenhol, öltöző viszont nincs.
IMG_0761.ph IMG_0763.ph DSC_0195.ph
Egyébként mi véletlenül sem a strandok miatt szeretjük ezt a részt, hanem az egész partszakasz hangulata miatt. Az egyik oldalon alattunk 50 méterre az Oslófjord, a másik oldalon erdő, a keskeny betonút pedig kanyarogva követi a meredély szélét. Az erdő tele van kirándulóutakkal, így bárhol megállhatunk, lezárjuk a bringákat (vagy visszük magunkkal) és gyalogolunk az erdőben. Az Ingierstrand után már teljesen kihalt az út, csak néhány horgász jár arra, meg az a pár ember akinek arrafelé van nyaralója, vagy lakóháza Svartskogban vagyis Fekete-erdőben. Télen még nem jártunk arra, de el tudom képzelni, hogy a hó akár napokra is elzárja az ott lakókat a külvilág elől.
Itt született Norvégia egyik legismertebb expedíciós kutatója, Roald Amundsen, akinek szülőháza előzetes egyeztetéssel látogatható. Az ő nevéhez kötődik az az expedíció ami először jutott el a Déli-sarkra (1911), valamint az ő csapata volt az első aki sikeresen átkelt az Északnyugati-átjárón (1903-1906). [forrás: wikipedia] Lent a parton található is egy hatalmas szobor a nagy utazóról. Olvastam több utazásáról is a világjáró sorozatban, így nekem különösen nagy élmény volt látni hogy honnan indult. Igazából az első gondolatom az volt amikor megláttam a táblát ami a házához irányítja az érdeklődőket, hogy egy ilyen elzárt helyen születve nem meglepő, hogy a világ felfedezését tűzte ki magának célként, mert ezen a minitelepülésen (ami gondolom 130 éve még kisebb, és még elzártabb volt) csak két dolgot láthat az ember: erdő, víz. Ja, meg szikla. Nem mondom, hogy unalmas, de ha elképzelek itt egy telet...
DSC_0590 DSC_0199.ph DSC_0608
Amundsen házát elhagyva következik egy autóforgalom elől sorompóval elzárt út, mely az erdőn át vezet. Ide már csak az a kb. öt ember hajthat be, akinek itt van háza a parton, meg persze a bringások és gyalogosok. Itt találtunk egy kis szikalcsoportot a vízparton amin részemről akármeddig el tudnék üldögélni, miközben nézem a vizet, a hullámokat, és a madarakat. Talán azért is tetszik annyira, mert olyan mint a Dunakanyar Nagymaros fölött, csak a Fellegvár hiányzik a látképből. Itt egyébként vége is az autóval járható résznek, magát az utat néhány hétvégi ház és egy gyümölcsös(!!) zárja le, és csak túraúton lehet folytatni a környék felfedezését. Ezt persze mi meg is tettük vállunkon a bringákkal.
Egyébként ha valakinek olyan szerencséje van, hogy éppen azon a néhány napon tartózkodik Oslóban, amikor lehet strandolni, akkor nem muszáj ilyen messzire eljönnie a várostól, mivel a központban, illetve attól 10-15 perces sétára már találhatók stégek vagy partszakaszok, ahol rengetegen napoznak, és néhányan fürdenek is. És persze a környező szigeteken is van lehetőség egy kis hűsölésre.
DSC_0601 IMG_0785.ph IMG_0805.ph
Comments