Május közepén önkéntesként részt vettünk egy tech fesztiválon. Nem techno-zenei, hanem technológiai. Startup-ok, befektetők, harmadik generációs web, blockchain és csupa számomra új terület és fogalom. A techvilágban nem vagyok otthon, de ha jól tudom inkább konferenciákat szoktak szervezni, ezért kicsit szkeptikusak is voltunk az elnevezést illetően, vagyis miért kell fesztiválnak nevezni egy eseményt ami programját és témáját tekintve egyértelműen konferencia. A szervezők rátermettségét dicséri, hogy a rendezvény hangulatában valóban fesztivál lett, dj-vel, bulival, közös szaunázással, egy igazi nemzetközi fesztivál, jófej emberekkel, oldott hangulattal, és talán még üzletek is köttettek a háttérben.
De a Katapult Future Fest nem csak hangulatában ütött el a szokásos tech rendezvényektől, hanem abban is, hogy külön kezelte a startup-okat és a befektetőket. Külön belépőjegy volt nekik, és külön programokat is szerveztek nekik. Például volt egy startup verseny, ahol tucatnyi kis cég képviselője öt percben megpróbálta eladni magát és a termékét a befektetőket képviselő zsűritagoknak, akik kérdezhettek a minicégtől, majd elbírálták, hogy számukra mely ötletek tűntek érdekesnek befektetés szempontjából.
Számomra a legszimpatikusabb az volt, hogy a techvilágban használatos elvont fogalmakat társadalmi közegbe helyezték, ezzel számomra is fogyaszthatóvá és elképzelhetővé téve a termékek felhasználhatóságát. Kiemelt hangsúlyt kaptak a technológiai fejlesztések által előidézett jövőbeli társadalmi és politikai változások. Ebben a megközelítésben már én is tudtam kötődni az egyes témákhoz. Az egyik központi téma a menekültek és a menekülttáborok voltak és hogy hogyan tudják könnyebbé tenni a menekültek életét ezek a kis fejlesztések. Hogy csak néhány példát említsek: az évekig menekülttáborban élő gyerekek kiesnek az oktatásból, és nekik fejlesztettek olvasást és írást segítő appot; ugyanez angol tanulásra; és egyáltalán ingyenes internetkapcsolat eljuttatása a táborokba.
A techfugees nevű kezdeményezés például önkéntesek segítségével a világ számtalan pontján segíti a menekültek életét apróbb fejlesztésekkel, és jelenleg is több mint száz programjuk fut, szerveznek a hackathon-okat Portugáliától Szerbiáig rengeteg országban. Akit bővebben érdekel nézze meg a honlapjukat (https://techfugees.com/). Mi kicsit szégyenkezve összehúztuk magunkat, amikor az előadó a szemléltető anyagot mutogatta a menekültek helyzetéről a háttérben egyértelműen Magyarországon készült fotókkal, és reméltük, hogy kishazánk neve nem fog elhangzani. (Nem hangzott el).
És hogy mi mit csináltunk a fesztiválon? A kétnapos esemény első napján dolgoztunk, ráadásul elég hosszan, reggel 7-től este 7-ig. A regisztrációban segédkeztünk: a vendégek megfelelő sorba terelése, QR kód leolvasása, karszalag és nyakba akasztható névkártya adása, és persze információ szolgáltatás olyan kérdésekben amikről kezdetben lövésünk sem volt. Maga a rendezvény két helyszínen zajlott, délelőtt a VIPPA nevezetű volt gyárépületben, melyben jelenleg konténerekből épített kis kajáldák üzemelnek. Mindez a tengerparton - szép időben terasszal. Szép időről a mi fesztiválunk idején szó sem volt, reggel amikor indultunk még a hó is szállingózott egy kicsit, az eső pedig egész délelőtt masszívan esett, és a hőmérséklet 5 foknál biztosan nem volt több.
A délutáni program pedig a SALT ideiglenes építményegyüttesben volt, mely szintén a tengerparton található egy kicsit a városközpont felé. Az új helyszínre átsétálva szembesültünk vele, hogy a regisztráció és a beengedés ezen a helyen azt jelenti, hogy szabadtéren állunk egy ideiglenesen felállított kerítés mentén. Hát mit mondjak... nem emlékszem, hogy mikor fagytam át utoljára ennyire, ha egyáltalán valaha. Szerencsére elég sokan voltunk ahhoz, hogy fél-egyórás váltásokban dideregjünk, de így is megváltás volt az este 7 óra, amikoris végre elindulhattunk haza.
A második napra viszont ingyen bemehettünk! És délelőtt láthattuk Mette-Marit-ot, Norvégia hercegnőjét, aki fél órára tiszteletét tette a rendezvényen. Nem volt egyébként nagy felhajtás körülötte, nem kísérte több tucat biztonsági ember, és a rendezvény főszervezője is egy egyszerű fesztiválos pólóban fogadta. Csinos nő, hosszú szőke hajjal. Mást nem mondhatok róla, mert a meghirdetett programmal ellentétben nem beszélt. Pedig mi direkt azért keltünk fel korán, és mentünk majdnem nyitásra, hogy lássuk és halljuk. Végülis az egyik sikerült. (Háttérinfó: Norvégia királya V. Harald, és az ő egyetlen fiának a feleségéről van szó). Egyébként Dániában is megfigyeltem, hogy nincsen nagy cécó a királyi család megjelenésekor, ugyanakkor mindenki nagyon szereti őket és még az útikönyvek is szokták írni, hogy a skandinávoknál könnyen rossz pontot lehet szerezni a királyi családot érintő szarkasztikus megjegyzéssel. Egyszer Koppenhágában sétáltunk a belvárosban. Jött mögöttünk egy autó lassan, pont feltartottuk, de nem dudált le, hanem szépen lassan követett, amíg meg tudott előzni, majd kiszállt belőle a királyi család. Mi meg csak lestünk. Még kísérő autójuk sem volt.
De visszatérve a fesztiválra...
Mindkét helyszín amolyan cool hely, több turista és helyi ember is szomorúan konstatálta, hogy nem mehetnek be jegy hiányában ebédelni, kávézni, szétnézni vagy csak üldögélni. A lelkesebbek és a fesztivál témája iránt érdeklődők még akár a jegyet is megvették volna, de amikor megtudták az összeget elkerekedett szemmel, döbbenten kérdeztek vissza, hogy "Mennyi??!!". Hát, igen 8000 kr (250e Ft) itt is nagyon sok pénz egy ilyen programért.
Ott volt egyébként az egyik fickó aki kitalálta a couchsurfing-et. Amolyan pezsgő, kreatív személyiség, tele ötletekkel és itt sem fogta vissza magát. Két nappal a rendezvény előtt kérte a szervezőket, hogy szerezzenek egy ipari varrógépet számára, mert van egy bőröndnyi színes anyaga amiből szeretne nadrágokat varrni a fesztiválon. És így is történt. Amikor éppen ráért akkor az érdeklődők által kiszabott fesztiválnadrágokat varrogatta. Nekünk a második napon tűnt fel, hogy egyre többen hordanak borzalmas színű, mintás, csili-vili feszülős nadrágokat.
És végezetül mi is bekapcsolódtunk a couchsurfing-be, a fesztivál után két német önkéntes srácot elszállásoltunk egy éjszakára. Mivel kevés volt az önkéntes, a szervezők bevetették a nemzetközi kapcsolataikat és külföldről is hívtak segítőket akiknek fizették a szállást és az utazást a fesztivál idejére, de persze utána mindenki maradt még egy-két napot, hogy a városban is szétnézzen. És az önkéntesek persze kaptak egy kis elemózsiát, amit mi vegaburger formájában kértünk.
Akit bővebben érdekel a fesztivál: http://www.katapult.tech/
Lesz jövőre is!
