Osló környékén - illetve részben még a városhoz tartozóan - rengeteg kis sziget van, gyakorlatilag pár száz méternyi távolságra a parttól, melyek a helyi kompjárattal (városi jeggyel) végiglátogathatóak. Néhány szigeten vannak hétvégi kisházak, mások részben vagy egészben természetvédelmi területté lettek nyilvánítva. Kíváncsiak voltunk ezekre a kis szigetekre így szombaton párat végiglátogattunk. Igazából mindegyik nagyon picike, egyik átmérője sincs több ezer méternél, de vannak rajtuk kisebb-nagyobb huplik, így kicsit elfáradtunk estére.
A norvégok tavaszonként közösségépítés céljából takarítási napokat rendeznek: strandok rendbetétele, társasházi nagytakarítás a lakóknak stb. A strandok takarítása pont egybeesett a mi kirándulási napunkkal, így a kompra való felszálláskor megkaptuk a kis szütyőnket két nejlonzsákkal és kesztyűvel felszerelve. Mondjuk azt nem tudom, hogy ez a tiszteletreméltó kezdeményezés (amit egyébként "dugnad"- nak hívnak) mennyire hatékony akár közösségépítés, akár tisztasági szempontból, de az biztos, hogy mi egyik szigeten sem találkoztunk egyetlen szemétgyűjtővel sem (és az is biztos, hogy maga az elnevezés sokkal viccesebb, mint nálunk volt anno a "kommunista szombat"-ra hallgató hasonló program). Mindenesetre mi lelkesen szedtük a cigicsikkeket, üvegeket, és papírdarabokat egy ideig, épp addig amíg Adri nadrágját ki nem szakította egy éles üveg vagy fémdarab. Aztán úgy döntöttünk, hogy részünkről megtettük amit a(z új) haza megkövetel, és inkább átadtuk a lehetőséget a többieknek, de így is majdnem fél zsáknyi szemetet szedtünk. Pontosítás végett megjegyzem, hogy ezt a mennyiséget két szigeten gyűjtöttük, és egyáltalán nincs sok hulladék sem a szigeteken, sem a városban.
Az első sziget amit megnéztünk (Langoyene) egy viszonylag nagyobb sziget. Itt lehet kempingezni is, és itt található a nudista strand is. Az idő egyébként pazar volt, rengetegen napoztak a strandokon, és a bátrabbak - főleg a gyerekek - a tengerbe is bementek. Nekünk még kicsit hideg volt a víz, amolyan azonnal zsibbadós, így nem is erőltettük a dolgot, meg egyébként sem vagyunk strandolósak, inkább az erdőket jártuk be. Valószínűleg sokan nem számítottak ilyen melegre, vagy egyszerűen csak még nem készültek fel a nyárra, mert bugyiban/melltartóban/alsóneműben napoztak, és meg kell mondjam, hogy nagyon tetszett hogy a norvégok ennyire lazák ilyen szempontból.
Számunkra már önmagában a hajózás is nagy élmény volt, meg a tenger látványa, hát még így együtt... hajózás a tengeren. Sokszor eszünkbe jutott Isztambul, ahol ugyanígy a városhoz tartoznak szigetek melyek szintén tömegközlekedési jeggyel meglátogathatóak, és lehet kirándulni, strandolni, nézelődni. A második sziget (Gressholmen) inkább hajózós szigetnek tűnt, hangárokkal, hajójavító műhelyekkel, de azért itt is volt természetvédelmi terület, meg persze strandok. A harmadik sziget (Hovedoya) katonai támaszpont volt a 20. század elején, amiről mára csak néhány ágyú (amiket egyébként soha nem használtak) meg a katonai hangár és a tiszti épület árulkodott. Ja, meg itt találtunk egy kolostorromot is. És elvileg ezen a szigeten rókák is élnek, akik egyáltalán nem félnek az embertől, de sajnos mi nem láttuk őket, pedig pont emiatt akartunk mindenképpen ellátogatni oda. Az is érdekes volt, hogy ezen a szigeten teljesen olyan növények voltak mint otthon, szilfák, nyárfák, még cseresznyefát is láttunk, míg itt Norvégiában inkább a fenyőfa, a fenyőfa és a fenyőfa dominálnak.
Igaz, rókákat nem láttunk, de életre szóló élményt szereztünk a Hovedoya szigetcsúcson egy kis kilátóponton állva, amikor egyszercsak bekúszott a látóterünkbe egy, a kikötőbe tartó hatalmas óceánjáró hajó, mely mellett eltörpültek mind a parti ipari épületek mind a sokemeletes irodaépületek. A hajó megjelenése önmagában is meglehetősen tiszteletet parancsoló volt, hát még amikor megszólaltatta a hajókürtjét. Az öblös hang bejárta az egész várost, majd a hegyekről visszaverődve a visszhang válaszolt. A hajókürtöt egyébként tényleg lehet hallani az egész városban, már többször is hallottuk, de így, vizuális hatással kiegészítve egészen ütős volt. A hajót elneveztük Faluháznak, mivel hatását tekintve olyan volt, mintha a Faluházunk mozdult volna meg (a Faluház az a hatalmas paneltömb amiben otthon laktunk, 3 ezer emberrel a fedélzetén).
Mindent összevetve nagyon kellemes szombatunk volt, igazi nyaralós hangulattal, gyönyörű idővel. Ez pont olyan program amit majd mindenkinek fogunk ajánlani aki jön hozzánk látogatóba, mert érdekes, élménydús és olcsó.
