Most már itt is nagyon tavasz van, bár tudom ezt hetekkel ezelőtt is írtuk, de azóta megtapasztaltuk, hogy itt másképpen érkezik a kedvenc évszakunk. Lassan és kitartóan türemkednek elő a fagyott földből a virágok, növekednek, bimbóznak a fák, miközben egy-egy napra még visszatér a hideg és esős tél egy kis hóval tarkítva. Közben mi is elfogadtuk, hogy nem érdemes a szekrény felső polcaira száműzni a télikabátot és a kesztyűt, mert bármelyik nap ébredhetünk mínusz fokokra, jeges, hideg szélre, és a saját életünket könnyítjük meg, ha a téli cuccok mindig kéznél maradnak. Viszont most már napok óta kora tavaszi idő van, napközben 8-12 fokkal, szikrázó napsütéssel, és az 'yr' időjáráselőrejelző oldal szerint a következő napokban még ennél is melegebb lesz! Az 'yr' egyébként szitáló esőt jelent és a kiejtése kb. 'ür', illetve az 'ü'-t inkább az 'ü' és az 'i' között ejtik. Persze a norvég időjárásról sokat elmond a weboldal elnevezése.
Az eltérő földrajzi viszonyok miatt tavasztól őszig hosszúak a nappalok, ami praktikusan azt jelenti, hogy már most este 10-ig világos van, és nyáron bőven éjfél után is villanyfény nélkül olvashatunk majd. Ez nagyon furcsa. Még nem szoktuk meg, hogy nem támaszkodhatunk a megszokott tapasztalatainkra, és hiába nézünk ki az ablakon abból az időre nem vonhatunk le biztos következtetéseket, így korán fekvőkként szinte még világosban kell nyugovóra térnünk.
Tegnap voltunk kirándulni és megint meglepődtünk - ahogy minden alkalommal -, hogy fent a hegyekben még mindig hó van. Ez is olyan dolog amit meg kell szoknunk. Hiába hogy itt is csak pár száz méteres csúcsok vannak, és hiába hogy a városban hétágra süt a nap, fél órányi távolságra feljebb magashegyi körülmények dominálnak hóval és gyorsan változó időjárással. Persze ezt az ambivalenciát a norvégok nem értik, nekik a kirándulás azt jelenti, hogy bakancs, vízálló felszerelés, bőséges élelem. Jól működő hegyimentő osztaguk van, helikopteres segítséget küldenek a rászorulóknak, viszont ha úgy látják, hogy a saját hibádból kerültél bajba ki kell fizetni a mentés költségét. És gondolom ez nem lehet kevés. A Vöröskereszt hegyimentő szolgálatáról láttam egy dokumentumfilmet, és a bajba jutottak nagy többsége külföldi turista volt, akik félcipőben indultak neki az egynapos kirándulásnak, melynek során valamely híres sziklát vagy kilátóhelyet látogatták (volna) meg. A mi felszerelésünk is hagy némi kívánnivalót maga után, de azért nem félcipőben ugrálgatunk a köveken és kelünk át a patakokon. Viszont tény, hogy az otthoni körülményekhez viszonyítva adott idő alatt itt sokkal kisebb távot tudunk megtenni, mert míg otthon 3,5 km per órával szoktunk számolni (pihenéssel, evéssel mindennel együtt), itt inkább csak 2,5 km per órás átlag a reális.
Minden kirándulásunkra azzal a reménnyel indulunk, hogy most biztosan fogunk látni INÁ-t, egy rén - vagy jávorszarvast, egy őzet, esetleg egy medvét vagy egy farkast, vagy legalább egy aranyos kis mókust, de eddig még csak nyomokat láttunk amikhez fantáziánknak megfelelő méretű és fajtájú állatot párosítottunk, most viszont láttunk egy igazi élő négylábút. Egy borzot! Egy borz szaglászgatott tőlünk 20 méterre egy tisztáson a turistaút mellett. Annyira el volt merülve a szimatolgatással, hogy csak akkor észlelt bennünket amikor elkezdtünk kiabálni neki, hogy nézzen felénk, hogy jó képet tudjunk róla készíteni - ekkor viszont felénk kezdett el futni, ezzel megkérdőjelezve azt az utólag a wikipédián olvasott tulajdonságát, miszerint a tökéletes hallása miatt ritkán látható állat.
Sokan kérdeztétek hogy állunk a norvéggal, szóval ennek a témának is szentelünk egy bekezdést. Haladunk vele, szépen lassan. Most már eljutottunk odáig, hogy próbálkozunk a hétköznapi egyszerűbb kommunikációt norvég nyelven intézni - például bolt, posta, kávézó stb. Aztán vagy sikerül vagy nem, de úgy tűnik, hogy a norvégok értékelik a próbálkozást. Adri a munkahelyén most már szinte mindennap beszél egy kicsit norvégul a munkatársaival, én pedig hetente egyszer járok egy idősek klubjába főzni, ahol a résztvevőkkel szinte csak norvégul kommunikálunk. Mesekönyveket, kisebb cikkeket rendületlenül olvasunk, és hetente egyszer-kétszer a tévében is nézünk egy természetfilmet norvégul, norvég felirattal. Persze tudjuk, hogy sokkal célravezetőbb lenne egy buta sorozatot nézni, de valahogy ehhez egyikünknek sincs kedve. Én most elkezdtem egy tanfolyamot, ami elég jónak tűnik, 12-en vagyunk a csoportban és a tanár csak norvégul beszél. Általában angolul még mindig hamarabb jutnak eszembe a szavak, de néha már előfordul, hogy a norvég az első, és ennek mindig nagyon örülök:-)
