top of page

A mi Húsvétunk


Norvégiában a Húsvét nagy ünnep, no nem mintha nagyon vallásosak lennének az emberek, hanem mert egyrészt az ő fejükben ekkor van vége a télnek - vagyis ez az utolsó alkalom a síelésre -, másrészt alapszinten öt munkaszüneti nappal jár - vagyis aki csak teheti elutazik síelni. Úgyhogy a Húsvétot mindenki nagyon várja!

Osló egyébként sem az a túlzsúfolt város, de most a szokásosnál is kihaltabb, több mint egy hete alig vannak autók az utakon, még a legnagyobb kereszteződésekben sem áll 4-5 autónál több, emberek pedig éppen csak lézengenek az utcán. Az utóbbi napokban a legtöbb embert a Vikinghajó Múzeumban láttuk. Persze ők nagyrészt külföldi turisták voltak. Érdekes volt egyébként látni a viking kor gazdagon díszített tárgyait, az aprólékosan megmunkált hajómaradványokat, szánokat és mindenféle használati tárgyakat. Annak fényében volt érdekes, hogy a ma látható Norvégiában (legalábbis Oslóban) a funkcionalitás egyértelműen dominál a díszek felett. A házak egyszerűek, semmi felesleges díszítés, megmunkált homlokzat vagy boltíves ablak. Persze értjük mi, hogy ez az egyszerűség a protestantizmusukból adódik, de érdekes ezen a szinten is szembesülni vele, és látni, hogy a 11. századi elődök még szerették a haszontalan (ámde szép) dolgokat.

Megjegyzem mi is kőkeményen funkcionális okokból vártuk a Húsvétot, merthogy költöztünk az új lakásba, ami reményeink szerint hosszú időre az otthonunk is lesz. A lakásbérleti piacon a bérlő-kiadó oldalak egyébként messze nincsenek egyensúlyban, sokkal kevesebb a kiadó lakás, mint amennyire igény lenne, ami egyrészt azt jelenti, hogy a tulajdonosok határozzák meg az árakat, másrészt pedig komoly verseny van egy-egy lakásért. Maga a procedúra az alábbiak szerint zajlik. A tulajdonos meghirdeti a lakást a neten, és megad egy kétórás időintervallumot amikor meg lehet nézni a pecót. Odamegy 20 ember, és másnapra eldönti, hogy kinek adja ki. Könnyen belátható, hogy ez nagyon kényelmes rendszer a tulajdonos számára. Számunkra kevésbé, mert csomó olyan dolgot kéne tudnunk amit nem tudunk: határozottan és jópofán eladni magunkat; beszélni norvégul; kitölteni egy formanyomtatványt amit nem is értünk és amiben olyan adatokat kérnek, amikkel nem rendelkezünk... hogy csak néhányat említsek. Egy ilyen megtekintésen voltunk és persze az első pillanatban levettük, hogy semmi esélyünk, de azért a többi húsz érdeklődőhöz hasonlóan mi is levettük a folyosón a cipőinket, körbejártuk a lakást, nyitogattuk a szekrényeket, kinéztünk az ablakon, mosolyogtunk a többi érdeklődőre és még kérdéseket is tettünk fel az ingatlanosnak a rezsivel és a biciklitárolással kapcsolatban. A lakás és a környék sem tetszett egyébként, így nem volt nagy veszteség, hogy másnap nem jeleztek vissza, viszont tapasztalatnak jó volt és legalább szembesültünk vele, hogy sokkal rámenősebbnek kell lennünk, mint amilyenek alapból vagyunk ha szeretnénk lakást bérelni.

A lakásbérlésnél a másik szűk keresztmetszet a kaució, ami itt is általában három havi bérleti díj, de a magas árak miatt sok bevándorló számára ez nehezen megugorható feltétel. A probléma nagyságrendjét mutatja, hogy kidolgoztak egy módszert a bérlő terheinek csökkentésére, melynek a lényege röviden, hogy a bank egy biztosítás keretében vállalja a pénzügyi felelősséget a kaució nyújtotta dolgokra, és ezért a bérlő kicsengeti a banknak a kaució kb. 15-20%-át (azt nem tudom, hogy ezt a díjat évente kell fizetni vagy csak egyszer). Ezt az összeget a bérlő biztosan bukja, viszont ez egy olyan összeg, amit elő tud teremteni bárki aki dolgozik. Ehhez persze már rendelkezni kell adószámmal, személyi számmal, bankszámlaszámmal stb., szóval csupa olyan hivatalos okmánnyal amivel mi két hónap elteltével sem rendelkezünk. Így számunkra ez nem is lehetett opció - bár én nem is feltétlenül szeretnék lemondani több ezer koronáról egy bank javára -, szóval nekünk maradt a hagyományos kauciófizetés. Ismerősöktől hallottuk, hogy nem minden tulajdonos kér három havi kauciót, csak éppen ilyen hirdetéseket nem láttunk pedig napokon keresztül böngésztük a lakáshirdetéseket.

Viszont a versenyszellemünk fejlődését jól jelzi, hogy ahogy megjelent az első csakmásfélhavi-kauciós lakás azonnal lecsaptunk rá. Rögvest időpontot egyeztettünk, mentünk, jópofiztunk, és jeleztük az érdeklődésünket. Hozzáteszem, a lakás is tetszett. És most itt lakunk. Mondjuk többszörösen is szerencsénk is volt, mert egyrészt nem egy megtekintési időpontot hirdettek meg, hanem mindenkivel külön egyeztetett a tulaj - akik egyébként a lakásban laktak, és azért költöztek el, mert gyerekük született és így már kicsi volt a hely -, másrészt ismerték a céget ahol Adri dolgozik. Meg egyébként is kölcsönösen szimpatikusak voltunk egymásnak. A fickó német, a felesége pedig kolumbiai.

Maga a lakás Grönland negyedben van, teljesen belváros, pár perc séta a központi pályaudvar. Az emberek általában kicsit felszisszenek amikor mondjuk nekik, hogy Grönlandba költözünk, mert ez az itteni bevándorló-negyed (vagy ahogy kormányunk hívja no-go zone), de mi egyelőre nem látunk semmi olyat amivel gondunk lenne. Persze több a színes bőrű ember és nagyobb az élet az utcán, mint Osló más részein, de mondjuk sokkal kisebb mint otthon a VIII. kerületben. És nagy előnye, hogy rengeteg vasárnap és egyéb ünnepnapokon is nyitva tartó bolt van a környéken, és persze kebabosok, indiai és mindenféle keleti kajáldák, édességboltok stb. Majd meglátjuk, hogy az utcai élet hogyan fog változni nyáron, a norvég kánikulában:-)

Persze nincsen tökéletes lakás, sajnos ennek is van hibája. A beköltözés után észleltük a lakást belengő enyhe csatornaszagot, melyet egyébként az első két alkalommal nem éreztünk amikor megnéztük a lakást. Úgyhogy most tárgyalásban vagyunk a tulajjal, megpróbáljuk pontosan belőni a szag forrását, és megoldási metódusokat dolgozunk ki. És persze sokat szellőztetünk...

A fotókon értelemszerűen a lakás látható, nappali és konyha egyben, és ezen felül van még egy pici háló és egy fsz. Méretre kettőnknek pont jó, kényelmesen elférünk benne, és a cuccoknak is van elegendő hely.


You Might Also Like:
bottom of page