A frissen beszerzett jégjáróinkat bevetve vasárnap meghódítottuk az Osló környéki hegyeket. A városban már másfél hete nincs hó, így csak félig-meddig gondoltuk komolyan hogy valóban szükség lehet a bakancsra szerelhető jégjárókra, de úgy voltunk vele, hogy ezen ne múljon a hétvégi kirándulás, és egyébként is lehet használni majd jövőre is, szóval a beruházás nem vész kárba. Az általunk jégjárónak nevezett eszköz amolyan lightos hágóvas, mellyel minden bizonnyal elvéreznénk a magashegyekben de a pár száz méteres dombokra tökéletesen megfelel. (Az előző bejegyzésben van róla fotó is).
Egyébként egészen meglepő, hogy mennyire kiterjedt a téli gyalogos közlekedést és sportolást segítő lábbeli eszközök tárháza a sportboltokban. A cipőre húzható kisszegecses jégjárótól (ez van nekünk is) kezdve a futócipő talpába beépített szegecseken keresztül a magassarkú utcai cipőre húzható gumivédőig minden típusú lábbelihez, és minden típusú mozgáshoz lehet venni segédeszközt. És természetesen nem csak a gyalogosok léteznek, hanem például bringásoknak is árulnak szegecses külsőgumit, sőt autósok is használnak szegecses abroncsot. Ezekre a városban is szükség van, mert itt aztán nincs közterületi hótakarítás. Pontosabban a főbb utakat gyorsan és gyönyörűen letakarítják, a kisebb utak és a járdák használói viszont csak a változékony időjárásban - no meg ezekben az eszközökben - bízhatnak. Mondjuk ennyi mankóval járó embert sem láttunk még sehol! Azt persze nem tudjuk, hogy ők milyen módon szerezték a segédeszközt, de rájuk is igaz a gyalogosok közlekedési tempójára vonatkozó előző blogbejegyzésben tett megállapítás, miszerint úgy húznak el mellettünk, mintha a mankójukba valami turbóeszköz lenne beépítve.
Szóval elindultuk reggel a biciklikkel a város széléig, majd ott lezártuk őket és bevetettük magunkat a sűrű fenyvesbe. És ezen a túrán végre bebizonyosodott, hogy a norvég erdőkben valóban élnek INÁ-k, melyek létezéséről már sokat hallottunk, és most egyértelmű nyomait találtuk a hóban, mégpedig nem is akármekkora nyomok voltak, hanem közel 41-es méretűek. Az INÁ egyébként - a hivatalos magyar nyelvtani kéziszótár szerint - egy betűszó, mely Adri agyszüleménye, és a jelentését sem titkoljuk el: Igazán Nagy Állat. És mi egy ilyen élőlény a nyomaival találkoztunk a kiránduláson kétszer is, és bízunk benne, hogy a jövőben személyesen is megpillanthatjuk egy példányát, melynek ezen egyede minden jel szerint valamely páros ujjú patás lehetett, sejtésünk szerint egy rén- vagy jávorszarvas.
Itt egy kicsit másképpen van felépítve a túrautak rendszere mint nálunk. Bizonyos szempontból egyszerűbb, mert csak két színt kell megjegyezni az otthoni piros/kék/sárga/zöld helyett, nem beszélve a csík/háromszög/kereszt/négyzet stb. formákról. Szóval itt csak két szín létezik: a piros és a kék. Előbbivel a sífutó utakat jelölik, utóbbival pedig a gyalogos utakat. Eddig nagyon egyszerű és barátságos a rendszer, hiszen csak egy színt kell követni, no de most jön a bonyodalom. Mivel csak egy szín van, viszont egy hegységben rengeteg túraút, melyek alkalmanként találkoznak is egymással, táblákra írják ki, hogy az adott út hova visz. A célállomások megjegyzése biztos nagyon egyszerű a norvégoknak, de mi alapszintűnek sem nevezhető norvég nyelvtudással nehezen memorizáljuk a "frognerseteren", "skjennungstua", "voksenasen", "haslumsæter kapell" és hasonló kiírásokat, különösen ha egy elágazásban található 4-5 tábla, 8-10 ilyen gyönyörű kifejezéssel. Ezek a szavak valószínűleg hasonló jelentéssel bírnak, mint nálunk a túratérképen jelölt állomások, hogy csak néhány példát említsek a Börzsönyből: "bugyihó", "rend-kövek", "oszlopó bérc", "horiska-fejezet". Minden bizonnyal egy magyarul tanuló ember ugyanúgy nem találná meg ezeket a kifejezéseket a nyelvi szótárában, ahogy mi sem találjuk a norvég-magyarban, és az eddigi tanulmányaink alapján nem igazán tudjuk mihez kötni őket. Szóval egy ideig biztosan marad a tábla alatt ácsorgás, jegyzetelés, és egymás kérdezgetése, hogy "milyen betűvel is kezdődik ahova megyünk" jellegű kérdések. És mielőtt még felvetnétek, hogy miért nem töltünk le on-line túratérképet, vagy miért nem követjük a papírtérképről a kanyargó utakat... azért mert jelenlegi ismereteink szerint nincs on-line térkép, a papírtérkép pedig olyan mintha kézzel rajzolták volna be a túrautat jelölő szaggatott kék vonalat, úgyhogy ennek megfelelően meglehetősen elnagyolt.
