Először picit (Adri) a munkáról. Vagy nem is a munkámról (gondolom nem olyan sokakat érdekelnek részletesen a Postgres + Python + React + Redux stack szépségei és kihívásai), hanem inkább az emberek, a környezet. Egy irodaház egész felső emelete (6-os számú, ami nálunk az ötödik lenne, mert itt a földszint az 1-es) a Xenetáé. A fejlesztőknek van 3 becsukható szobájuk, a többiek (sales, marketing, stb) kb egybenyitott térben vannak. A szobámban 4-en vagyunk még rajtam kívül, 3 norvég fejlesztő és épp velem szemben a cég Data Scientist-je aki lengyel származású, de folyékonyan beszél norvégul. Szerintem ő a legviccesebb, de a többiek is jó fejek, mindenki kedves és segítőkész :) Ha nem lennék ott akkor valószínűleg a szobában norvégul beszélgetnének (bár ez sem teljesen biztos, mert az egyikük északról jött, és valami durva tájszólása van, néha az oslóiak sem értik hogy mit mond, ezért ő néha inkább a norvégokkal is angolul beszél). Amikor ott vagyok, általában angolul beszélgetünk, de mondtam nekik hogy néha légyszi beszélgessenek már norvégul is a fülem hallatára, hogy legyen esélyem megtanulni a nyelvet. Úgyhogy időnként norvégul kommunikálnak, de persze mivel fejlesztők,10-20 százaléka a szavaknak amúgy is angolul van :) Így előfordul hogy már 80%-át is értem 1-1 hosszabb mondatnak. Ami tök jó érzés :)
Egyébként mindenki tökéletesen beszél angolul. Persze azt gondoltuk, hogy mindenki tud angolul, de azért arra nem voltunk felkészülve, hogy a legkisebb bolt eladójától kezdve a buszvezetőig tényleg mindenki választékos módon fejezi ki magát, legyen 20 éves vagy 50. Az első napokban még egyszer-egyszer megkérdeztük ha valakit meg akartunk szólítani, hogy beszél e angolul, de aztán rájöttünk, hogy teljesen felesleges ez az igazából minket minősítő kérdés, így el is hagytuk. Persze ennek van hátránya is, mert a boltban amikor meg akarom kérdezni, hogy hol találhatóak a túrakönyvek, akkor nem kezdek el norvégul bénázni (miközben a kérdést már fel tudnám tenni, de persze a választ nem feltétlenül érteném), hanem az egyszerűbb megoldást választva angolul kérek információt. És hogyan lehetséges, hogy mindenki második anyanyelveként beszél angolul? Hát, ezt még nem tudjuk, de ki fogjuk deríteni. Mondjuk a filmeket nem szinkronizálják, de ez önmagában biztosan kevés, azért az oktatás is hatékony lehet. Bár érdekességképpen megjegyzem, hogy épp most nézegettünk egy felmérést, melyben különböző országokban élők elégedettségét vizsgálták az országukban működő egyes területeken, például oktatás, egészségügy, életminőség stb. És ebből az derült ki, hogy a kb. tíz véleményezett területből a norvégok az oktatással a legkevésbé elégedettek. Egyébként ez volt az a terület, ahol a magyarok és norvégok elégedettségi mutatója a legközelebb állt egymáshoz.
Március 7 kedd reggel 9-re volt időpontunk az UDI-ba, a norvég bevándorlási hivatalba amit még decemberben foglaltunk - kicsit hosszú a várakozási idő... Reggel felkeltünk és lesétáltuk a három és fél kilométert az összes szükséges papírjainkkal. Kicsit hamarabb odaértünk, de amíg nem nyitottak ki, napoztunk a közeli hídon. Közben néztük hogy hogy gyűlnek a kapu elé az emberek... Pontban 09:00:00-kor nyitották ki a biztonsági őrök a kapukat, kb 50 fős mini-tömeg özönlött be. Szerencsére mivel foglalt időpontunk volt, nem kellett várnunk (legalábbis első körben). Egy aranyos fiatal nő pultjához kerültünk, akinek nem volt még nagyon sok tapasztalata, ezt abból gondoltuk hogy elég gyakran megkérdezgette a szomszédait hogy így jó-e a papír amit vittünk (a munkaszerződésem pl). De aztán minden rendben ment. Aztán még két másik pultnál kellett sorban állnunk, űrlapokat kitöltenünk. De összességében röpke két óra alatt végeztünk, ami állítólag elég jó időnek számít.
Mostanában van itt egy kéthetes könyvvásár, több könyvesboltban is láttuk a plakátokat. Úgyhogy bevásároltunk: 3 gyerekkönyv (mert hátha azt jobban értjük, meg amúgy is szeretem a meséket:), és egy túrázós könyv. (Azóta Györgyi csak azt nézegeti. Még korcsolyatúrák is vannak benne :)
Ma meg voltunk picit kirándulni, egy közeli "hegytetőn", ahonnan rá lehet látni kb egész Oslo-ra. A felső kép lenne Oslo látképe, de mivel szembesütött a nap a fotó nem az igazi. De, majd legközelebb! Ott belefutottunk egy gyerek-síversenybe, nagyon aranyosak és ügyesek voltak! És már alig várjuk a jövő telet, hogy beleszippanthassunk mi is a téli sportokba :)
És a végére két lista:
Dolgok amik máshogy vannak mint amire számítottunk:
- nem annyira csúcsszuperek az utak, járdák. Kicsit kátyúsak. - sok cuki kutya van, de macskákat nem nagyon láttunk - nem láttunk még sem rén- sem jávorszarvast - rengeteg gyerek és babakocsi - nincs is annyira sötét és hideg (de persze már március van) - lehet kapni mákot!
Dolgok amik hiányoznak:
- biciklizés (de holnap érkeznek a bringák!) - porcukor (a sütikbe kellene amiket így nem sütünk meg) - és nem utolsósorban: ti :)
